Amit az apa gondol a gyermekéről, az lesz belőle! Azzá lettem, amit Apukám mondott és gondolt rólam! Dicsérete sokszorosan nagyobb hatással volt rám, mint Anyukám szavai. Édesapám nőkkel szembeni beállítottsága meghatározó volt egész életemben. Családom  férfi tagjaiban az ő sármos, gáláns viselkedési mintáját kerestem, és mélységes boldogsággal tölt el ma is, ha megtalálom. Önbecsülésem, magabiztosságom Édesapám szeretetteljes nevelésének eredménye!

        Ma a teremtés rendje felborult, az igazi apaság sokkal inkább hiányzik, mint az anyaság. Mindkettőre szükség van, de az apaságot hangsúlyozni, annak mérhetetlen hiánya miatt szükséges!

        Ha kisgyerekkortól nem kaptam volna meg édesapám bíztatását és elismerését, akkor állandóan egy férfi elismerésére vágytam volna. Ha nem éltem volna át elég melegséget az édesapámtól, akkor egy életen át kereshettem volna azt a férfit, akitől mindezt remélhettem volna. Édesapám szeretete tett engem erőssé, az élet megpróbáltatásaival szemben. Ezért találhattam rá az én drága páromra, akinek feltétel nélküli szeretete oltalmaz  ötvenhárom esztendeje, és vezetett el önmagam megtalálásához.

        Sajnálom azokat, akiknek az élettől és a házasságtól való elvárása irreális. Mindazt, amit nem kaptak meg az édesapjuktól, a férjtől/társtól várják el. Ezért lazulnak fel a mai házasságok/kapcsolatok, és végül ez vezet a végleges felbomláshoz.

        Életünket, és a másik nemmel való kapcsolatunkat mindvégig meghatározza/befolyásolja az apával átélt kapcsolatunk!

1942-ben készült a fotó.

Ugyan itt, napokig ült az íróasztala mellett, egymás után dobta ki a megírt cédulákat.

Egyikkel sem volt megelégedve.

          Nem értettem, mit kell ezen ennyit gondolkodni? 

   1960. december 16-án a végeredmény az Emlékkönyvemből másolva Lélekpatkolás c. könyvem belső oldalán olvasható.

Szeretettel, hálával, és tisztelettel adózok mindkettőjük emlékének.