- Szondi Lipótról - sógoraim Zimre István és néhai Zimre Péter - készített filmet: Vedd kezedbe a sorsod! címmel.

- Veszprémi Csilla beszélget velem lélekpatkoló tevékenységemről Tat tvam asi címmel. Ridikül és viktimológia  ennek folytatása.

- Sablongyári szerelem egy hajdani televíziós műsor. Az én forgatókönyvem alapján szívet melengetően dolgozták fel  megismerkedésünk történetét a férjemmel.

- Nemes Laci bácsi édesanyám barátnőjének fia, aki a mi kameránk előtt bizonyította, hogy az élet a legnagyobb regényíró.

Zimre Péter író, forgatókönyvíró

      1938.06.29.-2006.02.08.

    "Nincs ​nagyobb szerencse, mint egy kibírható ifjúkori szerencsétlenség. Papi családban, vidéken éltem – a jámborságra való legcsekélyebb hajlandóság nélkül. Gyerekkorom csupa kíváncsiság, vagdalkozás, és a nagyváros iránti nosztalgia. Csak rá kellett ébrednem a kész tényekre. A gimnáziumot félbehagytam. Pestre jöttem lázadónak egy rend ruhában. Tizennyolc munkahelyem volt, dolgoztam építkezésen, kórházban, gyárban, szállítási vállalatnál.     Voltam anyagbeszerző, segédmunkás és hivatalnok. A mélyponton konyhafiú egy vendéglőben. Van mihez mit viszonyítanom. Aki nyúlkált már könyékig a zsíros mosogatólében, tiszteli a technikát, mely feltalálta a mosogatógépet. Tud örülni egy ebédnek, egy üveg italnak, egy csomag cigarettának. És tudja gyűlölni a fáradtságot, véraláfutásos tenyerét, és nem talál költészetet egy büdös pincehelyiségben.
    Pár évi hánykódás után egy írókból-filmesekből álló társaságba keveredtem, az ő biztatásukra kezdtem el írni. Tájékozatlanul, gátlások nélkül. Az anyag maga formálta magát, hagytam, hogy vezessen. Csak egyet tudtam, ha nem is pontosan megfogalmazva: az a nyugtalanság feszít, ami a városba lökött, az kérdezi: kik, mik vagyunk, milyen próbákat kell és érdemes megállnunk, hogy megmérjük magunkat, és embernek bizonyuljunk.
    Felelni ezekre a kérdésekre, veszélyek és lehetőségek között, annak a nemzedéknek a nevében, melynek tagja vagyok, melynek dühei és durvaságai mögött az élhető élet igénye feszül, ezt érzem feladatomnak harminc évesen." - írta Napágyú c. könyve ismertetőjében önmagáról.