Drága Etikém!
Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg a mondandómat. De hát csak meg kell! Az igazság az, hogy a hárításod keltette düh, az, hogy rám kented, pontosabban rám akartad kenni azt, ami nem volt igaz, hogy nem működik úgy kettőnk között a beszélgetés, ahogy szokott, ez sarkalt arra, ami előjött belőled. És ha hiszed, ha nem, fogalmam sincs, hogyan csináltam. Csak kérdeztem, te válaszoltál, és én azt mondtam, amit szoktam: ezt a mondatot, most írd le! Ennyi, ami történt. Ennyi???
Még valami. Mivel a hiúság álarcát még nem sikerült lerántani magamról, kérlek szépen, hogy az általad küldött üzenetet másold be a https://kaluluwa.webnode.hu vendégkönyvi oldalába, oda én is beteszem ezt a válaszomat, mert ez így kerek egész. Ebből levonható, hogy tizennyolc év után is van mit dolgozni magunkon. Ez egy folyamatos meló.
Holnaputánra gondolva, adjon a jó Isten erőt, egészséget, örömet és boldogságot, hogy mindannak, amid van örülni tudj, és szokj le önmagad gyötréséről, amivel mindenféle betegséget okozol magadnak. Már éppen itt az ideje.
Ölel: Jutka