Mikor elfogott az írás kényszere, az volt a fontos, hogy megírjam, kiírjam magamból.

Mikor kész lettem (ez sem így igaz, mert állandóan bővítem/javítom/szerkesztem/, az volt a fontos, hogy kiadót találjak.

Mikor rájöttem, hogy három éve áll a számítógépemen, az lett a fontos, hogy minél többen elolvassák, használják!

Mióta letölthető az oldalamon, már csak az a fontos, hogy olvasás közben találd meg az Önmagadhoz/Önmagadba vezető utat!

Minden ember élete egy regény. Az enyém sem kivétel.

Túl azon, hogy megismered az életemet, meglepődsz, mi minden derül ki a könyv végére Önmagadról!

Most letöltheted Lélekpatkolás című, sehol sem kapható, tan-mese-könyvem.

Kedvcsinálónak egy kis részlet.

1997 augusztusában vörösleni kezdett a homlokom.

        Majd jött hozzá a kínzó viszketés, az egész állapot egyre erősödött, és romlott. Az elviselhetőség határát rég túlléptem, amikor már egyetlen hajszál is olyan viszketést eredményezett, hogy húsig vakartam a homlokomat. Később a kezemen is megjelentek az ekcémás foltok, és ekkor – több orvos után – eljutottam a Mária utcai Bőrgyógyászati Klinika főorvosnőjéhez. Alapos vizsgálata után visszahúzódott fehér köpenye érinthetetlen bástyája mögé, és kijelentette, hogy ez gyógyíthatatlan, tanuljak meg együtt élni ezzel a bajommal.

        Dührohamot kaptam ettől a mondattól, mégis ez vezetett a megoldáshoz.

        A tagadás önvédelmi eszköz, a lélek rezgéscsillapítója. A nyugalom felszíne alatt hatalmas cápaként köröző düh, figyelmeztető jelzés a félelem leplezésére. A félelem érzelmi válasz egy ismeretlen helyzetre, és ha egy félelemtől szeretnék szabadulni, a félelem a szívemben lakik, nem pedig annak kezében, akitől félek. Miért vált ki belőlem indulatot egy személy, vagy az, amit mond?

        Azt tudtam, hogy az ekcéma kibékíthetetlen ellentétek, érzelmi kifakadások megjelenési formája. Dethlefsen könyvében utána olvasva kiderült: bármely belső szervi zavar kivetül a bőrre, és akármi történik a bőrön, a történés helye sohasem véletlen!

        Albert Einstein szerint a véletlen nem más, mint Isten álneve azokra az esetekre, amikor a Teremtő nem akarja saját szignójával ellátni tetteit.

        A bőr nemcsak belső szerveink állapotát mutatja meg kifelé; rajta, és benne mutatkozik meg minden átélt pszichikus folyamat, és reakció. A viszketegség azt jelzi, hogy pszichikai szinten valami ingerel. Nyilvánvalóan nem vettem figyelembe, ezért szomatizálódott. Bizonyos idő elteltével a bánat, a stressz által meggyöngült immunrendszerem a bennem dúló válság után, nem tudta legyőzni a szervezetemet ostromló betegséget. Dethlefsen tanácsa arra bíztatott, hogy tudatomban addig kaparjak, míg megtalálom, ami ingerelt.

        Már a lelki bajaikkal hozzám járókat is nehezen fogadtam, mert szégyelltem, hogy vizet prédikálva, bort iszom. Értsd: azt tanítom, hogy mindennek lelki oka van, és magamban nem tudom ezt az okot feltalálni. Tanítványaimnak áprilisra ígértem, hogy tréninget tartok nekik, addigra mindenképpen meg kellett gyógyulnom. A kiindulási pontom az volt, hogy ezt én okoztam magamnak, tehát én is fogom elmulasztani. Februárra már, észrevehetően múlóban voltak foltjaim, a viszketés is megszűnt. Többen kérdezték, mi történt?

        Riporter ismerősöm ötletére rendszeresített emlékkönyv lett lélekpatkolói tevékenységem referencia anyaga. Április 5–én, a tréning megtartása után, ezt írta – ma már barátnőm – ebbe az Emlékkönyvembe:

       "Drága Judit! Nagyon köszönöm neked ezt a két napot, többet adtál nekem, mint gondolnád. Még egyszer köszönöm, hogy megengedted azt, hogy lássalak kétségek közt, ekcémásan, köszönöm, hogy feltártad előttem is a problémáidat. Csodálatos hatással volt ez rám. Emberibb, elérhetőbb lettél számomra, és ez volt a legnagyobb ajándék."

        Amikor ezeket a sorokat olvasod, hipp–hopp egyszerűnek tűnik az egész. Augusztustól – februárig őrlődtem, gyötrődtem, és dolgoztam ezen. A felismerés kristálycsillára akkor gyulladt ki agyamban, mikor feltettem magamnak a kérdést: mi történt augusztusban?

        Akkor hagyta ott a fiam az elvált feleségének azt a lakást, aminek anyagi terheit megkönnyítettem számukra, az államosított Olly cipőüzemért kapott kárpótlási jeggyel. Látod? Ez is Anyukám túlvilági segítsége volt. Szóval ott maradt a lakás a menyemnek, és az unokámnak.

        Februárban felhívott egy hajdani ügyfelem. Te már tudod, hogy pont ekkor, ez nem a véletlen műve, ugye?

        Boldogan mesélte, hogy kis unokája már tud nyelni. Segítség nélkül. Úgy született, hogy a légcsöve, és a nyelőcsöve rosszul fejlődött, ezért szüksége volt a külföldön elvégzett, életmentő műtétre. Hálát ad a jó Istennek, hogy élete folyamán annyi pénzt összespórolt, hogy ezt jó szívvel a fiának adhatta kis unokája operációjára.

        Mikor letettem a telefont rettenetesen elszégyelltem magam. Képes voltam a húsig levakarni a bőrömet, mert az unokámnak, és az édesanyjának ott maradt az a lakás? Óh te boldogtalan, agyalágyult Hollódy! Azonnal adj hálát a jó Istennek! Köszönd meg az egészséges, szépen fejlődő, okos unokádat, és azt is, hogy fedél maradt a fejük felett!

        Amit nem mondtam el/ki, az a testemen keresztül talált utat magának. Van, hogy a test betegségére van szükség ahhoz, hogy a szív meggyógyulhasson!

 20150521.pdf (6487925)

Ha elolvastad, kérlek írd meg a véleményedet!

Köszönöm!

látogató számláló