Szia Judit!

Azért írok, mert ha telefonon beszélnénk, lehet, hogy egy pár dolgot elfelejtenék elmondani, amit fontosnak tartok.
Először is gratulálok a könyvedhez, nagyon nagy munka lehetett fizikailag és lelkileg is a megírása.
A könyv olvasásában eljutottam egy darabig, a kérdések közül egy párra válaszoltam, kevesebbre, mint ahol a könyvben tartok. Bizonyos részek annyira megrázóak voltak számomra, hogy még sírtam is. Egyrészt voltak kapcsolódások az én életemmel is, másrészt valószínűleg olyan blokkokra "találtam rá" az olvasással, amik feldolgozatlanok nálam és fájdalmat okoznak.
Mostanában nem tudom rászánni magam, hogy folytassam. Se az olvasást, se a kérdés megválaszolást.Szóval kérem a türelmedet és a megértésedet emiatt.
Úgy gondolom, hogy mindenképpen fontos számomra a könyved, hiszen azért kaptam. Tudom, hogy sok fontos tanulni való és egyéb információ van benne, tehát idővel ki tudom majd olvasni, fel tudom dolgozni a benne lévő dolgokat a kérdések megválaszolása által.
Jelentkezni fogok, amint úgy érzem, hogy képes vagyok szembe nézni a múltam jelenleg még eltemetett, feldolgozatlan részeivel.

Addig is minden jót kívánok:
Annamária