Drága Jutkám, végre eljutottam oda, hogy letöltöttem a könyved, ki is nyomtattam... Remélem, valamikor újra lesz módunk találkozni Mendén. Egyenlőre másról szeretnék írni ... csak keresem a szavakat ... Már az első oldalaknál kiderült, mennyi minden hasonlóság van az életünkben, kezdve pl. a nem kívánt gyermek örökbe adásától, ami az én életemben sem tervezett volt, de a drága Duray szülők megmentettek. A könyvek, melyekből idézel, nekem is megvannak, stb ... Na de ne vágjunk a dolgok elébe. Életemben ilyen LASSAN nem olvastam könyvet. S tudod, miért? Mert minden szó, minden mondat olyan nagy hatással van rám, hogy újra és újra el kell olvasnom. Meghatódom, rácsodálkozom, elégedett vagyok ("jé, ez nem csak velem történt", "jé, ezt más is így érzi"? stb.) - kis széljegyzeteket készítek, és szándékom, hogy újra elolvasom az egészet, mert értékes és megunhatatlan, s akkor a 150 kérdés is válaszadásra kerül (valószínűleg egy könyvnyi anyag kijön belőle ) ... Már évekkel ezelőtt el kellett volna olvasnom! Tipikusan az a könyv (vagy inkább életmű), amit az ágyad mellett tartasz, és idővel rongyosra olvasod ... A lényeg most, Jutkám, hogy a Lélekpatkolás nagyon eredményes: - a jelenlegi kissé zaklatott életemben ez a csodás könyv minden sora, gondolata, üzenete szépen lassan, észrevétlenül elgondolkodtat, megríkat, átértékelésre késztet, egyetlen szóval: GYÓGYÍT.
Jelentkezni fogok, és Köszönöm Neked: Téged.
Millió csók: Bernadett