1979. február 8. /harminckét éves lettem én, meglepetés…/ - L. Á. halálára
Mi mindent köszönhetek Önnek!
Embernek nézett, nem vásott gyereknek.
Pedig gyerek voltam, meg nem értett kamasz,
Ki nem élt még, csak tizenhat tavaszt.
De a sors kegyetlen mutatta,
Nem minden ember érdemes a szóra.
Akkor még nem tudtam, ki a rossz, s ki a jó?
Hittem az emberben, de az mind dőre és csaló!
A felnőttek világában mindennapos dolog,
Mindenki csal valakit, valahogy.
Diákcsíny, kamaszcsíny, van ilyen millió,
Ki nem tette soha, nem diáknak való!
Ez volt az én bűnöm, s Ön volt az egyetlen,
Ki csak jót akart, s hitt akkor bennem.
Ön harcolt, érvelt, s győzött,
Ember lettem a farkasok között.
Volt egy segítőm is, az én drága Apám,
Sok szeretetét pazarolta, sugározta reám.
Hitt bennem ő is, rendületlen hitte:
Viszi a lánya, viszi valamire.
Átlagpolgár lettem és kezdek eltompulni,
Nem akarok már világ megváltója lenni.
Csöndet akarok, nyugalmat meg békét,
Nem szeretném megérni e sárteke végét!
Ma sem jobbak az emberek, mint akkor,
Meg tudom különböztetni a hitványat a jótól?
Érzem, hogy van az emberekben jóság,
Ám sehol sem látom, ügyesen titkolják!
Gyermekeim, hogy neveljem? Mire tanítsam?
Mikor a becsület is elillan lassan.
Félek körbe nézni, mert mit láthatok?
Sok kérdő szemet, holtra sápult arcot.
Merek-e farkasszemet nézni önmagammal?
Tiszta lelkiismerettel, vagy nehéz sóhajjal?
Nem hevít már az ifjúság lángja,
Nem leszek már az igazság bajnoka.
Megtanultam a keserű leckét:
Aki igazat szól, betörik a fejét!
Megalkuvó lettem, kajánul hallgatok,
Törjék be fejüket a mai fiatalok!
Rájönnek majd ők is esztendők múltán,
Az élet csupa tündöklő szivárvány!
Ha markolni akarod, semmibe vész kezed,
Bele kell nyugodni, mást senki se tehet!
Az eszme szép volt, hittem benne nagyon!
Buzdított, lelkesített, ezt nem tagadom!
Ám más az elmélet és más a gyakorlat,
Lassacskán kiderült, bölcs, aki hallgat!
Igaz, ami igaz, látom, amit látok,
Sok még minálunk a régi, ősi átok.
Korrupció, protekció, ki mit nem szégyell,
A becsületes ember semmit se ér el!
Akarsz lakást, autót, egy kicsi telket?
Keresd az embered, nosza, fizesd is meg!
Lopj, csalj, hazudj! Segít az ármány!
Ez ma a divat a Duna-Tisza partján!
Munkaidőben nem megy a munka,
Felvételiknél segít az apuka!
Pedagógus vagy? Te nem mész tanyára,
Járjon minden gyerek Pesten iskolába!
Orvos kéne, még több, lenn a faluvégen,
Hogy mer beteg lenni, ki nem lakik Pesten?
Vidéki színház, jobb, mint sok fővárosi,
Hozzuk tüstént őket Nemzetit menteni!
Mi tagadás, van tenni mit bőven,
Sok még a szenny vízben, légben, fejben.
Emberek lássatok! Más út a járható!
Ez megcsal, fertőz, aljas, önpusztító!
A sorstól mindnyájan egy életet kaptunk,
Számon kérik tőlünk, ha rosszul gazdálkodtunk!
Hű társ a lelkiismeret, a felbolygatott,
Veled megy akkor is, ha te nem is hívod.
Akinek nincs, nem ússza meg, ne higgye,
Ingyen mit se adnak, fizetni kell érte!
A számlát benyújtják, kicsit-e vagy nagyot,
Törlesztenek majd a szocialista gazdagok!
Ott lesz egyenlőség, fizet sógor, koma,
Kifizetődik a becsület, ha nem voltál ostoba!
Tudom, hogy e vers bőszen pesszimista,
Ha elolvastad, lesz-e foganatja?