1979. szeptember 12. - Tenyerek
Pici tenyér simult a nagy tenyérbe,
A nagy a kicsit mindig óvta, védte.
Igaz ütött is olykor, igazság osztón,
Nem venné a kicsi ma már ezt zokon.
Simogatott is puhán, finoman,
Hol van az a tenyér?
Istenem, hol van?
Tornázott minden nap, hogy erős legyen,
Alkalmasint bitangra üthessen.
Sokszor feketéllett a házimunkától,
Cipőt is pucolt a hajnali órákon.
Erőtlenedik a nagy, növöget a kicsi,
Már nem ő az, kit óvni kell, félteni.
Ő simogatja a nagyot, mely az ágyon nyugszik,
A hajdani vasmarokból az erő el-el kúszik.
Tíz éve már, hogy nem simul egymásba,
Tíz esztendeje elment egy jobb világba…