2015.03.29 16:57

Tehetetlenül I.

(Műtét előtt)

Te földre kényszerítő fájdalom özön

Értem a jelzést, de a félelmet őrzöm.

Irgalmatlan, ősi a félelem bennem,

Nyugodt méltósággal kell küzdenem.

Megvívni a csatát higgadtan, bölcsen,

Harmincnégy évemmel vajh tellik-e tőlem?

 

Fel kell feküdnöm a műtőasztalra,

Hasamat szike metszi, vagy szabdalja?...

 

Tehetetlenül II.

(Műtét után...)

Tudjátok Ti, mi az, hogy sebészet?

Hová lopakodva tör be az enyészet?

Nem kímélvén korosbat, fiatalt,

Ám csak a sebész arathat diadalt!

 

Altatás, jajgatás, nyögések, kínok,

Örülhet az ember, ha hite meg nem inog.

Tolnak a műtőbe, tele vagy reménnyel,

Visszajössz kábán, sápadtan, fél mellel...

 

Vágott hasak, melyből csöpög a váladék,

Vécére mész, merő egy hányadék,

Összezárt foggal mindent ki kell bírni,

Férjed vár, gyermekeid fel kell nevelni!