Arany János: Családi kör c. költeményéből való az idézet:
„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:....
 
Nem mese ez gyermek...
Okosok szerint, amit kiraksz a FB-ra, örök időre itt marad. Úgy legyen! Ámen!
 
Mindig tiszteltem azokat, akiknek volt lelki erejük végigjárni Auschwitz/Buchenwald emlékezőhellyé vált szörnyűségeit. Kisgyerekként Erich Kulka Ota Kraus Halálgyár c. könyvének fotói az én elmémben és szívemben elvégezte bennem ugyanezt a felejteni nem tudást.
 
Eltelt hatvanvalahány év, és 2020 tavaszán időmilliomosként kutatgatva, találtunk az okos, gyerekkori barátnőmmel valamit, ami tisztességesen megsokkolt. Sokszor írtam már ezen a helyen, hogy ötven éves Anyukám és ötvenegy éves Apukám azért fogadtak engem örökbe, és még fizettek is értem 1947-ben 3600.- forintot, mert Anyukám Gunskirchenben éhen halt fia Fischer György 1921. február 9-én született, én meg február 8-án. Ez így családi legendának tetszik. Anyukám féltve őrizte a fenti két fényképet, melyen Gyuri és a másikon a feleségével együtt, a mi lakásunkban lettek fotózva.
 

Amikor idén keresgéltünk, a másik két képet, és a hivatalos írásban rögzítetteket találtuk. Ez már nem családi legenda, és nem mese! Hátborzongató és tragikus valóság! Gunskirchenben Fischer György május 1-én éhen halt, és május 4-én az amerikaiak 15000 csonttá aszott, még élő emberi roncsot tettek szabaddá.
 
Koronavírus, meg otthon maradás, meg maszk, meg minden nyavalygás miatt meg akartam emlékezni az Édesanyámról, akinek volt bátorsága 50 évesen a más kölykét tisztességgel felnevelni, ilyen teherrel a szívében, lelkében, sejtjeiben!
 
Ezeket a fotókat  a Yad Vashemben fellelt iratokkal együtt találtuk.