Ez a többszörösen átszerkesztett, hozzáadott, elvett szövegű változat, amit az Atlantic Press Kiadó regénypályázatára küldtem. Ami kimaradt belőle - a 600.000 - re maximált leütésszám miatt - a Bert Hellingerről szóló rész; Apósom, Zimre Gyula metodista lelkész önvallomása, amit nyolc gyerekének írt; egy pár versem; a büssüi iskolában, 1973 - ban, a cigánygyerekekkel kapcsolatos élményem; és amit a Vízöntőről tudni lehet. Ezt itt is megtalálod. Kicserélni azért nem akarom, mert akkor eltűnik az eddigi számláló, amire nagyon jó érzés olykor ránézni.

Történetemnek nem igazán van kronológia sorrendje, kezdete, és vége. Ungvári Tamás bölcselete szerint önéletrajzot csak az írjon, aki a múltjában személyisége alakulását követi. Múltam rongyos koldusaként, amikor a párommal „lefelé ballagunk már, kéz–kézben csendesen” a bennem élő múlt kivárta a maga rendelt idejét. Szunnyadó ereje áthidalta az eltelt évtizedeket, cunamiként zúdult elő lelkemből, maga előtt tolva minden lényegest, és maga alá temetve mindazt, ami lényegtelen. Minden történet kényszerítően elmesélteti magát, ha készen áll rá. A múlt tisztességgel megpakolta puttonyomat, mindazzal, ami csak az enyém. Az írás oldani tudta görcseimet. Ebben a műfajtalan, sehová sem beskatulyázható, interaktív, lélektan–mese könyvben felvillantom életem legemlékezetesebb fanyar kanyarjait. Az egész életem már majdnem eltelt, mire rádöbbentem, hogy nem szükséges mindent megértenem.

Odafent – mielőtt megszülettem – engem arra képeztek ki, hogy „okosan” hallgatva odafigyeljek másokra. Ezzel a szívemre helyezett képességgel nagyon sok embert "utaztattam", vittem a „Nagy Utazás”–ra, ismertettem meg saját magával, és a benne szunnyadó életfeladattal.

A korlátlan földi hatalomnál, minden világ uralmánál többet ér a befelé vezető ösvény felfedezése. Nem vezet hozzá leterített piros kókuszszőnyegen az út. Tálcán sem nyújtja névjegyét senkinek. Könyvem idegenvezetője lehet az önismeret útján botladozónak. Kiléphet az öntudatlanság sötétségéből, ha becsületesen megválaszol a kérdéseimre. Egy tízezer kilométeres út is az első lépés megtételével kezdődik. Te vagy az út, és az utazó. (Kahlil Gibran)

Por su camino. – Mindenki a maga útján.

Az ember az a nyelv, amelyre Isten lefordítható. Embernek lenni a legnagyobb vállalkozás, amit ebben a Kozmoszban ismerünk! Marx György, Kossuth–díjas magyar fizikus teóriáját az Interpress Magazinban olvastam több, mint negyven évvel ezelőtt! Teljes mértékben egyetértek vele, hogy jártak itt csillagközi küldöttek, és hagytak számunkra üzenetet.

Mi vagyunk az üzenet!

Sokan azt mondják: minden pusztulófélben van, a világnak meg kell halnia. Semmivé kell válnia a régi világnak ahhoz, hogy az új élhessen.

Én azt mondom: új világ születik!

599025.pdf (2173036)

Mikor elfogott az írás kényszere, az volt a fontos, hogy megírjam, kiírjam magamból.

Mikor kész lettem (ez sem így igaz, mert állandóan bővítem/javítom/szerkesztem/, az volt a fontos, hogy kiadót találjak.

Mikor rájöttem, hogy három éve áll a számítógépemen, az lett a fontos, hogy minél többen elolvassák, használják!

Mióta letölthető az oldalamon, már csak az a fontos, hogy olvasás közben találd meg az Önmagadhoz/Önmagadba vezető utat!

Minden ember élete egy regény. Az enyém sem kivétel.

Túl azon, hogy megismered az életemet, meglepődsz, mi minden derül ki a könyv végére

Önmagadról!

 20150521.pdf (6487925)

Ha elolvastad, kérlek írd meg a véleményedet!

Köszönöm!

látogató számláló