Mikor elfogott az írás kényszere, az volt a fontos, hogy megírjam, kiírjam magamból. Az zizegett bennem, hogy csak arról szólhatok hitelesen, ami személyes élményem. Ami (már bocsánat a kifejezésért) úgy pofán csapott, hogy ki kell beszélnem magamból, mert különben szétfeszít az élmény ereje. Hogy szavaimnak hatalma legyen az embereken, életemnek kell meggyőznie őket őszinteségemről.

    A jó Isten mindenkinek saját saját magát adta ajándékul.

 

    Az, ami vagy, már jutalom, és büntetés is azért, ami vagy! (Franz Werfel)

 

        Mikor kész lettem (ez sem így igaz, mert állandóan bővítettem/szerkesztettem/kivettem/beraktam/átdolgoztam, az volt a fontos, hogy kiadót találjak.

Mikor rájöttem, hogy évek óta áll a számítógépemen, az lett a fontos, hogy minél többen elolvassák, használják!

Mióta letölthető az oldalamon, már csak az a fontos, hogy olvasás közben találd meg az Önmagadhoz/Önmagadba vezető utat!

            Minden ember élete egy regény. Az enyém sem kivétel.

            Túl azon, hogy megismered az életemet, meglepődsz, mi minden derül ki a könyv végére

Önmagadról!

 

 

Ha elolvastad, kérlek írd meg a véleményedet!

 Köszönöm!

 

 

 

 

Itt volt egy letöltés számláló, aminek 2020. január 14-én lejárt a szavatossági ideje, 845 nél állt meg, arról már nem készült fotó. Amikor még számlált 2019.01.20-án


 

Történetemnek nem igazán van kronológia sorrendje, kezdete, és vége.

Addig nem író az ember, míg nincsenek olvasói. (Ernest Hemingway)

Az írás átkozottul kemény munka. A mazochizmussal határos. Mindenkit tisztelek, aki megtölti az üres papírlapot a gondolataival, még ha nem is különösen tehetséges. Erőfeszítése figyelmet érdemel.  Írás közben a szavak megmakacsolták magukat, és olyan messzire száguldottak eredeti gondolataimtól, hogy alig tudtam utolérni őket. Ahhoz, hogy még el is akarják olvasni azt, amit írtam - idézetek, anekdoták, utalások szükségeltetnek, megsépékelve régi filozófusok gondolataival, mert egy bölcsesség sokkal igazabb és jobban hangzik, ha egy ezer évvel ezelőtt gondolködó is kimondta már. Kiválóan megtanultam mások gondolatait használni és hasznosítani.

Ungvári Tamás bölcselete szerint önéletrajzot csak az írjon, aki a múltjában személyisége alakulását követi. Múltam rongyos koldusaként, amikor a párommal „lefelé ballagunk már, kéz–kézben csendesen” a bennem élő múlt kivárta a maga rendelt idejét. Szunnyadó ereje áthidalta az eltelt évtizedeket, cunamiként zúdult elő lelkemből, maga előtt tolva minden lényegest, és maga alá temetve mindazt, ami lényegtelen. Minden történet kényszerítően elmesélteti magát, ha készen áll rá. A múlt tisztességgel megpakolta puttonyomat, mindazzal, ami csak az enyém. Az írás oldani tudta görcseimet. Ebben a műfajtalan, sehová sem beskatulyázható, interaktív, lélektan–mese könyvben felvillantom életem legemlékezetesebb fanyar kanyarjait. Az egész életem már majdnem eltelt, mire rádöbbentem, hogy nem szükséges mindent megértenem.

Odafent – mielőtt megszülettem – engem arra képeztek ki, hogy „okosan” hallgatva odafigyeljek másokra. Ezzel a szívemre helyezett képességgel nagyon sok embert "utaztattam", vittem a „Nagy Utazás”–ra, ismertettem meg saját magával, és a benne szunnyadó életfeladattal.

A korlátlan földi hatalomnál, minden világ uralmánál többet ér a befelé vezető ösvény felfedezése. Nem vezet hozzá leterített piros kókuszszőnyegen az út. Tálcán sem nyújtja névjegyét senkinek. Könyvem idegenvezetője lehet az önismeret útján botladozónak. Kiléphet az öntudatlanság sötétségéből, ha becsületesen megválaszol a kérdéseimre. Egy tízezer kilométeres út is az első lépés megtételével kezdődik.

Te vagy az út, és az utazó. (Kahlil Gibran)

Por su camino. – Mindenki a maga útján.

Az ember az a nyelv, amelyre Isten lefordítható. Embernek lenni a legnagyobb vállalkozás, amit ebben a Kozmoszban ismerünk!

Marx György, Kossuth–díjas magyar fizikus teóriáját az Interpress Magazinban olvastam több, mint negyven évvel ezelőtt! Teljes mértékben egyetértek vele, hogy jártak itt csillagközi küldöttek, és hagytak számunkra üzenetet.

Mi vagyunk az üzenet!

Sokan azt mondják: minden pusztulófélben van, a világnak meg kell halnia. Semmivé kell válnia a régi világnak ahhoz, hogy az új élhessen.

Én azt mondom: új világ születik!