Az élet egy hatalmas mókuskerék
Melybe születésekor mindenki belelép
Az egyik kapkodva, mohón pörgeti
S mire feleszmélne az élet szépségére
Nem marad idő, elszaladt, vége.
A másikkal lassan, ráérősen forog
Megtapasztalva sok, gyönyörű pillanatot.
Igaz, van lent is,
hosszan...
sokat...
tele gyötrelemmel.
Fel a fejjel!
Csak szívvel és ésszel hajtsd a kereket,
Emelt fővel viseld a terheket!
A szépet őrizd, kerüld a gazságot!
S ha fent vagy, ne feledd az igazságot:
A kerék forog!
A többit is elolvashatod, ha letöltöd.