1989. október 29. vasárnap Puja Frigyes beszéde után - Demokrácia
Ha ez a demokrácia, nem kérek belőle!
Nem tetszik a stílus, futnék előle.
De itt kell megvárnom, míg a fejek lehiggadnak,
A véres szájú kommunisták majd kihalnak.
A Puja Frigyesek, Antoniewicz Rolandok száját elnyomja
A nép igazi, szakértelmet, munkát igénylő szava.
És a sok gyűlést, szónoklatot felváltja végre
Az indulatoktól mentes, cselekvő tettek ereje.
Gyűlölöm a sztrájkot, a fenyegetést,
A negyven éve tartó, örökös szócséplést.
A tehetségtelenek máig tartó terrorját,
A semmiből építkezők mocskos vagyonát.
Unom már az örökös múltban vájkálást,
Mert túl egyoldalú, nem értem, ki hibás?
Mindenki csak jó ügyet szolgált?
Senki, de senki rosszat nem tett?
A Köztin ki vágott ki emberi szívet?
Ki lógatta az ávósokat fejjel lefelé?
S kinek lehet tiszta a lelkiismerete ezért?
Az erőszak mindig csak erőszakot szül.
Kivétel nincs, ez évezredes szabály.
Valami nagy bölcsesség kéne már!
Ki fogja megtölteni az agyakat értelemmel?
Ki fogja megtölteni a szíveket szeretettel?
Ki fogja eltörölni a pusztítás vágyát?
Ki fogja elültetni a bizalom magvát?
Ki fogja ezt a porszem népet jó útra terelni?
S kinek lesz ereje az úton vezetőnek maradni?
S kik fogják a vezetőtől a segítséget megtagadni?
Biztos, hogy tízmillió ember egyformán egyet akar?
Biztos, hogy ebből többé már nem lesz semmi baj?