1989. Lendvay Klárinak
A fákról hullanak a madarak,
Mérgezett vizekben pusztulnak a halak.
Szennyezett levegőt szívunk magunkba,
Ópium és hasis hatol az agyunkba.
A földön éheznek a gyermekek,
Te sem dughatod homokba a fejedet.
Ne hagyd pusztulni a szépet, az értelmet!
Óvd a jövőt, az erdőt, a felhőket!
Tied ez a föld, az egész sárteke,
Engednéd, hogy elpusztítsa egy őrült elméje?
Fogj hát össze emberiség!
Szeretettel a szeretetért!