Túl azon, hogy megismered az életemet, meglepődsz, mi minden derül ki a könyv végére Önmagadról!
Most rövid ideig letölthető Lélekpatkolás című, sehol sem kapható, tan-mese-könyvem.
Ha elolvastad, vendégem vagy egy beszélgetésre.
Új élet virradt rám 1947. júniusától – négy és fél hónapos koromban.
Pénzveszteséggel ugyan, ám isteni útmutatásként elfogadva a február 8-i születésű kislányt, az 1920. február 9-i születésű, Auschwitzban füstté vált fia, Fischer György helyett, új életet kezdett ötvenévesen Hollódy Róbertné, született Steiner Olga is.
Hányszor hallottam: Te aztán megéred a pénzed! Vagy: Mennyivel több pénzünk lenne, ha te nem lennél! Már sarokházat vehettem volna, amennyibe kerültél! Sok szó esett a pénzről. Mindig csak a pénzről esett szó. Nem volt nekünk annyi, mint amennyi szó esett róla. Anyukám borzasztóan a fogához verte a garast, Apukám igazi bohémként eszköznek tekintette a jól éléshez.
Milyen anya adja el vérrel – verítékkel megszült legdrágább kincsét? A természet nem ismer íly harpagonságot, mely a kegyetlenséggel is felér. Eladni, elhagyni, másra bízni, remélni, hogy jó sora lesz, erre csak az ember képes. Révész Ilona számára csak pénzforrási lehetőség voltam, aki az értem kapott „júdáspénz”ből kezdett új életet, Bandi öccsével együtt, Izraelben. Létemmel, mementóként állandóan emlékeztettem a tettére, és arra is, hogy imádott Péterkéjét is elhagyta. A szent törvény szerint nem is találta meg soha.
Hermann Hesse írja, hogy a kiválasztottak a homlokukon viselt stigmáról ismerhetőek fel. Azért nem tudok pénzt csinálni, és gyarapodni abból, amihez értek, azért érzek ellenállhatatlan kényszert a vásárlásra, azért imádom költeni, – már ha van – mintha szabadulni akarnék tőle, mert billog van sütve a homlokomra: PÉNZ! Soha nem vetett fel a pénz, soha nem szakadt rám a bank, soha nem vittem a főnyereményt a lottón! Sajnos, ez a ma sem bukott istenség mindmáig nem akar jóba lenni velem. Mindig csak annyit adott magából, amennyi éppen szükségeltetett.
Tudom, a pénz nem boldogít. Azt is tudom, mennyire képes a PÉNZ megváltoztatni a jellemet. Akinek nincs az öl, akinek van az ölet érte. Nem irigylem azokat, akik pénzre, sikerre váltották az intimitásra fordítható pillanatokat. Aki mindent pénzért tesz, az előbb – utóbb mindent megtesz a pénzért. A pénz és hatalom elsöpör, és feje tetejére állít minden évezredes értéket. Ma már akkora a hatalma, hogy az üzletből vallást, a bankokból templomot csinált.
Nem véletlen, a magyar nyelv szóhasználata. Az amerikai csinálja, az angol kiérdemli, a francia nyeri, a német megszolgálja, a magyar keresi a pénzt.
Ránctalan, szép arcú Blanka nagymamám állt hadilábon a pénzzel egész életében. 15 évesen szülte anyámat, 23 évesen, öt gyerekes anyaként beült a cukrászdába, összes pénzén krémest zabált mit se törődve éhes gyermekeivel.
Anyám, Révész Ilona szintén nem tudott szabadulni a pénztelenségtől. Anyja nyomdokain, a pénztelensége miatt szült meg, és pénztelensége miatt adott el. Így érkeztem a világra. Homlokomon a stigmával, genetikailag előre kódoltan a pénzzel való állhatatlan, rossz viszonyomra. Ez az összefüggés a szerelem nélküli együttlétből való fogantatás – a nem tudott elvetetni a pénztelenség miatt – az értem kapott pénz – nem tudok pénzt teremteni – imádom elkölteni a pénzt – között. Valószínűleg őket akartam megváltani, hogy átvettem a pénzhez fűződő: „viszonyom = iszony” alapállást.
Állj! Nem így van! Most értettem csak meg. Hátborzongató, hogy több mint ötvenvalahány átolvasás után, a meglévő szöveg átrendezésével rájöttem életem legnagyobb problémájának megoldására, magyarázatára. Nevezd, ahogy akarod!
Hellinger szerint a pénzzel való jó viszonyt Révész Ilona nem tudta megadni nekem. Az ő anyja sem tudta megadni neki. Ha jól belegondolok, pontosan a generációkon átívelő pénztelenség az ára Révész Ilonától kapott életemnek, melyért szaros pelenkám szagától - hamvasztásom porlasztásáig a pénz hiányával fizetek. Paradoxonnak tűnik, mégsem az.
Zsidó anya és keresztény apa egyszeri együttlétéből születtem. Zsidó házaspár ötven évesen fogadott örökbe, és egy újabb Hitlertől való félelmük okán keresztlevelem tanúsága szerint a Rózsák terei Szent Erzsébet templomban „kaptam” a keresztséget. A Rákosi korszak vallást száműző időszakában csak az önmagamba vetett hit fontosságának ismeretét sajátítottam el szüleimtől.
Az ember tisztelje és szolgálja a saját tehetségét. Én úgy hiszek magamban, mint csak a jó Istenben. A magamban való hit az életem, e nélkül élnem nem lehet. Az ember csak magában higgyen, de az olyan legyen, mint a vallás. (Harsányi Zsolt)
Nyolc gyerekes sváb anyától és metodista lelkész apától született, lélek intelligens férjem rendelkezik egy felsőbbrendű intelligenciával, ami semmilyen tanítási formában nem tanulható. A vele töltött negyvenöt esztendő alatt – gyarlóságaimat beismerve – állandóan jobbítani igyekszem magamon. Isten megtalálásában is ő a legnagyobb segítőm, társam. Mellette kelt ki a magocska, ha nem is a kezdet kezdetén. Lelkész Apósom egyszer úgy fogalmazta egy nekem írott levelében, hogy mindegy milyen úton, végül is célhoz értem.
Értelem nélkül fogant életemmel lehetőséget kaptam, hogy értelemmel jobbá tegyem a világot. A mérleg serpenyője tehát kiegyensúlyozódott.
Ugye érted?
-
Rosszul érzem magam. Elkezdtem egy pszichoterápiát, és a terapeuta azt mondja, hogy öt év kell majd a kezeléshez.
-
Azt mondja, hogy csak öt év múlva lehet jobban? Nem csoda, ha rosszul érzi magát! (Bert Hellinger)