Gratulálok...
Örülök, hogy látom boldog vagy és azt teszed amit tenned kell, mint mindig ...teljes szívvel lélekkel...
Néha előveszem a régi kazettádat, és szoktam mondatokat idézni tőled...de rég is történt...
De ma is minden szavad cseng és bong a szívemben...
Milyen finom szövésűek is a lelkek, néha eltávolodnak, aztán megint összefonódnak életünk szövetén...
Ölellek: Erika Székesfehérvár

Szia Judit!

Azért írok, mert ha telefonon beszélnénk, lehet, hogy egy pár dolgot elfelejtenék elmondani, amit fontosnak tartok.
Először is gratulálok a könyvedhez, nagyon nagy munka lehetett fizikailag és lelkileg is a megírása.
A könyv olvasásában eljutottam egy darabig, a kérdések közül egy párra válaszoltam, kevesebbre, mint ahol a könyvben tartok. Bizonyos részek annyira megrázóak voltak számomra, hogy még sírtam is. Egyrészt voltak kapcsolódások az én életemmel is, másrészt valószínűleg olyan blokkokra "találtam rá" az olvasással, amik feldolgozatlanok nálam és fájdalmat okoznak.
Mostanában nem tudom rászánni magam, hogy folytassam. Se az olvasást, se a kérdés megválaszolást.Szóval kérem a türelmedet és a megértésedet emiatt.
Úgy gondolom, hogy mindenképpen fontos számomra a könyved, hiszen azért kaptam. Tudom, hogy sok fontos tanulni való és egyéb információ van benne, tehát idővel ki tudom majd olvasni, fel tudom dolgozni a benne lévő dolgokat a kérdések megválaszolása által.
Jelentkezni fogok, amint úgy érzem, hogy képes vagyok szembe nézni a múltam jelenleg még eltemetett, feldolgozatlan részeivel.

Addig is minden jót kívánok:
Annamária

Drága Etikém!
Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg a mondandómat. De hát csak meg kell! Az igazság az, hogy a hárításod keltette düh, az, hogy rám kented, pontosabban rám akartad kenni azt, ami nem volt igaz, hogy nem működik úgy kettőnk között a beszélgetés, ahogy szokott, ez sarkalt arra, ami előjött belőled. És ha hiszed, ha nem, fogalmam sincs, hogyan csináltam. Csak kérdeztem, te válaszoltál, és én azt mondtam, amit szoktam: ezt a mondatot, most írd le! Ennyi, ami történt. Ennyi???
Még valami. Mivel a hiúság álarcát még nem sikerült lerántani magamról, kérlek szépen, hogy az általad küldött üzenetet másold be a https://kaluluwa.webnode.hu vendégkönyvi oldalába, oda én is beteszem ezt a válaszomat, mert ez így kerek egész. Ebből levonható, hogy tizennyolc év után is van mit dolgozni magunkon. Ez egy folyamatos meló.
Holnaputánra gondolva, adjon a jó Isten erőt, egészséget, örömet és boldogságot, hogy mindannak, amid van örülni tudj, és szokj le önmagad gyötréséről, amivel mindenféle betegséget okozol magadnak. Már éppen itt az ideje.
Ölel: Jutka

Szia Judít!
Mondd hogyan csinálod, hogy az ember maga előtt elbújtatott rejtett zugából két pillanat alatt előszeded az igazi problémát?????
Őszintén megkönnyebbültem - tulajdonképpen attól is ami a problémámat okozza - bár még nagyon fáj mindkettő, de már közel sem vagyok olyan merev. Nagyon örülök, hogy ismét belém láttál!!
Köszönöm, sok puszi Eti

Drága Eti!
Végre megköszönöm Neked, nem csak ezt a Vendégkönyv-i bejegyzést, hanem a tizennyolc éve tartó barátságunkat is.
Soha, senkivel nem lehettem annyira őszinte, mint Veled, és soha, senkitől nem fogadtam el olyan magától értetődően a kritikát, az őszinteséget, mint Tőled.
Hallatlan nagy érték vagy az életemben, és nyilván nem véletlenül érkeztél el hozzám! Adja a jó Isten, hogy még sokáig ápolhassuk ezt a barátságot!
Köszönöm, hogy vagy! Boszis barátnéd: Jutka