Drága Erika! Köszönöm. Sok barátságot köszönhetek Neked, talán nem is tudod. Ha Pesten jársz, szívesen látlak egy kis csevelyre. Szeretettel ölel: Jutka

Szia Judit!

Azért írok, mert ha telefonon beszélnénk, lehet, hogy egy pár dolgot elfelejtenék elmondani, amit fontosnak tartok.
Először is gratulálok a könyvedhez, nagyon nagy munka lehetett fizikailag és lelkileg is a megírása.
A könyv olvasásában eljutottam egy darabig, a kérdések közül egy párra válaszoltam, kevesebbre, mint ahol a könyvben tartok. Bizonyos részek annyira megrázóak voltak számomra, hogy még sírtam is. Egyrészt voltak kapcsolódások az én életemmel is, másrészt valószínűleg olyan blokkokra "találtam rá" az olvasással, amik feldolgozatlanok nálam és fájdalmat okoznak.
Mostanában nem tudom rászánni magam, hogy folytassam. Se az olvasást, se a kérdés megválaszolást.Szóval kérem a türelmedet és a megértésedet emiatt.
Úgy gondolom, hogy mindenképpen fontos számomra a könyved, hiszen azért kaptam. Tudom, hogy sok fontos tanulni való és egyéb információ van benne, tehát idővel ki tudom majd olvasni, fel tudom dolgozni a benne lévő dolgokat a kérdések megválaszolása által.
Jelentkezni fogok, amint úgy érzem, hogy képes vagyok szembe nézni a múltam jelenleg még eltemetett, feldolgozatlan részeivel.

Addig is minden jót kívánok:
Annamária

Szia Judít!
Mondd hogyan csinálod, hogy az ember maga előtt elbújtatott rejtett zugából két pillanat alatt előszeded az igazi problémát?????
Őszintén megkönnyebbültem - tulajdonképpen attól is ami a problémámat okozza - bár még nagyon fáj mindkettő, de már közel sem vagyok olyan merev. Nagyon örülök, hogy ismét belém láttál!!
Köszönöm, sok puszi Eti

Drága Etikém!
Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg a mondandómat. De hát csak meg kell! Az igazság az, hogy a hárításod keltette düh, az, hogy rám kented, pontosabban rám akartad kenni azt, ami nem volt igaz, hogy nem működik úgy kettőnk között a beszélgetés, ahogy szokott, ez sarkalt arra, ami előjött belőled. És ha hiszed, ha nem, fogalmam sincs, hogyan csináltam. Csak kérdeztem, te válaszoltál, és én azt mondtam, amit szoktam: ezt a mondatot, most írd le! Ennyi, ami történt. Ennyi???
Még valami. Mivel a hiúság álarcát még nem sikerült lerántani magamról, kérlek szépen, hogy az általad küldött üzenetet másold be a https://kaluluwa.webnode.hu vendégkönyvi oldalába, oda én is beteszem ezt a válaszomat, mert ez így kerek egész. Ebből levonható, hogy tizennyolc év után is van mit dolgozni magunkon. Ez egy folyamatos meló.
Holnaputánra gondolva, adjon a jó Isten erőt, egészséget, örömet és boldogságot, hogy mindannak, amid van örülni tudj, és szokj le önmagad gyötréséről, amivel mindenféle betegséget okozol magadnak. Már éppen itt az ideje.
Ölel: Jutka

Kedves Judít!
Örömmel olvastam végig az oldaladat!
Olvasás közben megjelent előttem a 18 évvel ezelőtti első találkozásunk. Rég volt, hogy szép volt azt nem mondhatom, de nagyon örülök, hogy találkoztunk. Te akkor ismeretlenül nagyon sokat segítettél nekem, a beszélgetéseink a zacskó zsebkendőbe folytott könnyeimen keresztül vezetett a kiteljesedett barátságunkig.
Emlékszem az első alkalommal elvégzett teszt eredményére - amit akkor nem akartam elhinni és lehetetlennek tartottam - az két év múltán beteljesedett. Most már azt mondom szerencsémre, persze ezt akkor nem érzékeltem.
A Fanyar kanyar – számomra kedvesebb cím, de a Lélekpatkolás talán többet mond – végigolvasása és végigdolgozása súlyos lelki mélységekbe nyúlt. Bár engem már nem érintett ismeretlenül, de ismételt megkönnyebbülést eredményezett.
További munkádhoz sok sikert kívánok Eti